Na, ez azon ritka alkalmak egyike, amikor egy nagyon-nagyon rövid részt kaptok. Nem azért, mert nem szeretlek titeket , hanem azért, mert ennyi van kész. Megint alig él a gépem, és 15 (!) oldalt nem mentett el (hajlamos csak úgy kikapcsolni, ok nélkül :-/ Ráadásul nem is lett valami nagyon szuper a rész (sőt… ), nem nagyon volt ötletem, de bele kellett rakni ezt a beszélgetést is... De azért felteszem, már csak azért is, mert szerintem élvezetesebb lesz úgy olvasni majd a folytatást. (Lásd a feji végén, ha lesz időm leírni..) Talán a hét végén lesz rész, de valószínűbb hogy csak másfél hét múlva lesz kész.
Addig is puszi: Nessie <3
2./2. fejezet
Leesik az állam, és tátott szájjal bámulok Christinára.
-Tessék?!
-Az a helyzet, hogy a férjemmel két hét múlva elutazunk, és nem tudjuk kire rábízni a gyerekeinket. Van egy veled egyidős fiunk, de nem merném nyugodt szívvel rábízni a 4 testvérét.
-Inkább rábízza egy vadidegen, amnéziás lányra?
-Először is megbeszéltük, hogy tegezel. -mosolyog. -Másodszor: úgy beszélsz magadról, mintha értelmi vagy testi fogyatékos lennél, aki saját magára sem tud vigyázni. Az amnéziától nem leszel rosszabb, vagy ügyetlenebb ember, nem leszel kevesebb tőle. Attól még, hogy a múltra nem emlékszel, lehet boldog jövőd. Harmadszor pedig: a gyerekeim nem kis angyalok, és elég nehéz fegyelmezni őket. Egész délelőtt figyeltelek, ahogy Emily-vel és Dan-nel játszottál, és lenyűgözött az, hogy milyen ügyesen bánsz velük.
-Köszönöm. -mosolyodok el, de még mindig le vagyok döbbenve. -Tehát az lenne a dolgom, hogy vigyázok a gyerekekre, amíg ti elutaztok?
-Igazából nem csak erről lenne szó. A férjemmel nagyon keveset vagyunk otthon a munkánk miatt, van, hogy két-három héten át nem látjuk a gyerekeket. És bevallom, az eddigi bébiszitterek nem bírták tovább pár hétnél... Az lenne a feladatod, hogy költözz hozzánk, legyél az állandó gyerekcsőszünk. Már mindent megbeszéltem Jim-mel. Hozzánk költözhetnél. Van két vendégszobánk, az egyiket megkapnád, közel van a gyerekek szobáihoz. A munkádért cserébe kapnál szállást, ételt, és még fizetést is. Persze ne gondolj csillagászati összegekre, de gondolom kényelmetlen lenne folyton minket hívogatnod, ha szeretnél egy új ruhát, vagy egy...
Könnyes szemekkel borulok a nyakába. Ez több, mint bármi, amit megkaphattam volna! Egy percig sem gondolkodok a válaszomon.
-Köszönöm! Köszönöm! -suttogom.
***
-Hű! -ámulok el, mikor Jim kinyitja a házuk ajtaját. Én mondjuk úgy fogalmaznék, hogy hatalmas, három szintes palota... -Ez hihetetlen! Gyönyörű, és.. hatalmas! -kaparom fel az államat a csillógóan tiszta, hófehér csempéről ami a halványsárga falú folyosó padlóját borítja. Christina nevetve tessékel beljebb. Hallom, hogy az emeletről hangok szűrődnek le, egy fiú és egy lány vitatkozása. Aztán hirtelen csend, majd egy félreismerhetetlen hang: egy pisztolylövés!
Christina felkiált az emeletre.
-Kapocsd ki a tévét, és gyere le!
Jim eközben aggódva vizsgálja az arcomat.
-Jól vagy? -kérdezi kedvesen. -Elsápadtál.
-Igen, biztos csak a fény miatt. -mosolygok. Valahogy nincs kedvem bevallani, hogy halálra rémültem a tévétől... Léptek dobognak a márványlépcsőn, visszhangzanak a tágas házban. Egy pillanat múlva meglátom a család egyetlen hiányzó tagját.
Barna haj, barna szem, féloldalas mosoly, és nevető szemek. Ahogy a fiú megpillant, olyan lendülettel torpan meg, hogy kiejti a fényképezőgépet a kezéből, ami egy másodpercig zuhan, majd visszarántja a srác nyakában lógó zsinór, amin a gép lóg. A lépcsőn álló furcsán ismerős alak arcán a saját döbbenetemet látom tükröződni.
-Jade?
-Harry?
-Ismeritek egymást? -száll be Jim is a kérdezősködésbe.
-Végül is igen. A kórházban találkoztunk... -kezd mesélni Harry. Én csak mosolyogva állok mellette, és az az érzésem támad, hogy jobb helyen nem is lehetnék...
***
A következő fejezethez:
Először is: nem tudjátok, de az írás mellet van még egy hobbim, az éneklés. A dalokkal kifejezhetem az érzéseimet, elmondhatom a gondolataimat, méghozzá az egyik legszebb módon. És hogy hogy kerül ez ide? Hát, majd meglátjátok XD illetve halljátok…
So! A fejezetet elég hosszúra tervezem, ez egy fontosabb rész lesz, nem szeretném félbevágni. Az elején komor lesz a hangulata, mert egy amnéziás lány élete nem csupa kellemes meglepetés, és vidám nap… Megtudunk Jade-ről egy nagyon érdekes dolgot… Ja, és Harry rengeteget fog fotózni :-P És most kezdődik majd el a könyv úgy igazán! Innentől pörögni fog az élet!
Bocs, hogy ilyen rövid lett ez a rész, majd kárpótollak benneteket!
I love my followers!
